Érkezik a Karácsony, ami a szeretet mellett az ezerféle villogó és világító díszek ünnepe is. A biztonságos karácsonyfa fűzérek, a dallamokat játszó girlandok, és egyéb szemkápráztató díszek korából egy pillanatra repüljünk vissza az időben a harmincas évekbe, amikor a karácsonyfa megszokott dísze volt egy régi hasznos találmány: a gyertya.
A Képes Vasárnap 1938 decemberi számából választottuk a cikket:
“Van úgy néha az ember, hogy megcsömörlik ettől a mai élettől, a modern haladás “üdvös vivmányai”-tól és halálosan meggyűlöli ezt a pokoli berregést, kattogást, autótülök üvöltését, hangszórók bömbölését, repülőgép zúgását, a szembénító fényreklámokat, hangosfilmet, reflektorokat…s egy pillanatra visszakívánkozik valahová a középkorba vagy az ókorba.
Ilyenkor ünnep idején, mintha egy titokzatos kéz kiragadná lelkünket az élet örvénylő-iramló folyamából és a nyugalmas part felé sodorná, ahol nem röpíti az ár, nem kábítja a zaj…ahol csendesen magábaszállhat egy szál gyertya lobogó, rőt fényénél, merenghet jelenen és multon, emlékeken, az Élet, Születés, és Lélek örök misztériumán.
Ma jelkép a gyartya, ereklye, emlékek hangulatos forrása, mely csak különleges ünnepi alkalmakkor kerül az ember keze ügyébe. Valamikor úgyszólván egyetlen világító eszközünk volt. Akkoriban nagyon kezdetlegesen készítették, de az egyszerű eljárások, kielégítették az igényeket. A gyertyakészítés háziipar volt, melyet néhány alkalmas segédeszköz, viasz és faggyú birtokában, ki ki otthonában űzhetett.”
“Ujabban a gyertyakészítés is nagyipari jelleget öltött s mióta faggyú helyett az abból kivont finomabb anyagból, stearinból készítik, a gyertya is mintegy “modernizálódott”, tisztábban, nagyobb fényerővel, egyenletesebben világít mint őse a viasz és faggyúgyertya. Ma már öntik a gyertyát, az olvadt nyersanyagot, hosszú csövekbe folyatják, melynek közepén a vegyszerrel impregnált, fonott bél foglal helyet. Kézi öntéssel csak nagy templomi gyertyákat gyártanak.”
“A közönséges méretű és az apró karácsonyfa gyertyácskákat nagy gépeken, tömegszámra állítják elő. Keletkezését tekintve tehát a hangulatos gyertya sem a régi többé, de még mindig hűen betölti azt a hivatását, hogy áhitatot ébresszen az emberi lélekben.”
“Óh, hiába a lélektelen, a prózai Technika minden erőfeszítése, hiába űzi el hideg, közömbös egyformasággal világító villanylángocskáival a gyertyákat a karácsonyfa ágairól: nem tudja pótolni őket, nem árasztja azt a meleg, meghitt hangulatot, mint a gyertyák szeliden hajladozó, kecses lepketáncot járó lángja…”
Visszhang 